Az arany sûrûsége a természetben elõforduló elemek között az egyik legnagyobb, 19,3 g/cm3. E tekintetben csak a platinafémek és néhány igen ritka, mesterségesen elõállított radioaktív elem elõzi meg.

Napjaink ékszerkészítésében kiemelt szerep jutott az egyik legkedveltebb és legértékesebb nemesfémnek: az aranynak. A sárgán csillogó anyag nagyon sok fejtörést okozott már az emberiségnek, hiszen birtoklásáért nemegyszer háborúk is kirobbantak. Ezt a csodálatos nemesfémet az emberiség már több, mint 6000 éve ismeri. Az arany a rézzel és ezüsttel egyetemben a felszínhez közeli rétegekben terméselemként viszonylag tiszta állapotban megtalálható, így kitermelésére még viszonylag kezdetleges eszközökkel is lehetõség volt. Az elsõdleges lelõhelyek felkutatásához, valamint kiaknázásához komoly technikai felkészültség szükséges, hiszen lényegesen nehezebb a vulkáni eredetû aranytartalmú kõzethez hozzájutni, mint a másodlagos lelõhelyként számontartott patakokhoz, folyó medrekhez. A fenti megállapítás miatt feltételezhetjük, hogy az emberek elõször csak másodlagos lelõhelyekrõl jutottak aranyhoz. Az emberiség - talán sárga színe, talán csillogása miatt - a vakítóan fénylõ Napot választotta az arany jelképének. Az arany természetesen azért fontos számunkra, mert értékes ékszereket lehet belõle készíteni. De az ékszerkészítéshez, a mindennapi viselésre alkalmas ékszerekhez az aranyat más fémekkel kell ötvözni. Az ékszerszakma az állandó és ellenõrizhetõ minõségért általánosan elfogadott finomsági kategóriákat alakított ki. Az aranyékszerek finomságát a benne található színarany és ötvözõanyag arányában adták meg, a színaranyrészt véve 1000 ezreléknek. A vásárlók a kereskedelemben a karátszámok alapján tájékozódhatnak, amelyek a fenti arányt tükrözik.

Az ókor legnagyobb ezüstbányái Spanyolországban és Görögországban voltak. A középkorban és az újkor elején már Csehországban, Magyarországon, valamint Szászországban bányászták a legtöbb ezüstöt. A század elején az Egyesült Államok termelése volt a legnagyobb, de késõbb Mexikó lépett az elsõ helyre, ahol gazdag bányákat fedeztek fel. Ma Mexikóból származik a világ ezüsttermelésének csaknem a 25%-a, de jelentõs mennyiséget termel Oroszország, Kanada, Peru, Ausztrália és az USA is. Ezek az államok adják az ezüst világtermelésének 70%-át. Az ezüsttermelés jelentõs része az ólom-, cink-, arany- és rézbányászat melléktermékeként kerül felszínre. Az ezüst az összes fém között a legjobb hõ- és elektromos vezetõ. Az arany után a legjobban megmunkálható anyag. Hajlékony, kiválóan nyújtható. 1 gramm ezüstbõl 1800 méter huzalt lehet készíteni. Az ezüstnek van a legnagyobb fokú fényvisszaverõ képessége. Egy ezüst tükör a látható fénysugarak 95%-át képes visszaverni. (A legtöbb tükör ezüst felhasználásával készül.) Az ezüst, mint alapanyag felhasználásra kerül a fototechnikában, gyógyászatban, vegyiparban, villamosiparban, elektrotechnikában, galvanotechnikában, és nem utolsó sorban az ötvösmûvészetben. Készülnek belõle pénzérmék, ékszerek, kegytárgyak, dísztárgyak, használati tárgyak. Az ezüst ékszerek és dísztárgyak elkészítéséhez természetesen az ezüstöt is ötvözni kell. Erre is kialakított az ékszerszakma egy egységes rendszert, amelyben - ahogyan az aranynál is - az ezüst és az ötvözõanyag elõfordulási arányában adja meg a kategóriákat (az ötvözõanyag valamilyen más fém, rendszerint réz). 925 ezrelék = Sterling ezüst, amelyet 1300 óta használnak az angolszász országokban. Ez a legjellemzõbb ezüstötvözet a kereskedelemben. Továbbá használatos még a 900 ezrelék, 835 ezrelék és a 800 ezrelék.

A Sterling ezüst 92,5%-ban tartalmaz ezüstöt, és 7,5%-ban valamilyen más fémet, rendszerint rezet. A Sterling ezüst húzószilárdsága majdnem kétszerese, keménysége több mint kétszerese a tiszta ezüstnek.

Hogyan bánjon az ezüsttel:

Az ezüst sem alacsony, sem magas hõmérsékleten gyakorlatilag nem oxidálódik. Az ezüsttárgyakon látható feketés-szürke elszínezõdés nem oxid, hanem az ezüst kénnel alkotott vegyülete. A városok levegõje egyre több kénvegyületet tartalmaz, amely az ezüsttel nedvesség hatására ezüst-szulfidot(Ag2S) alkot. Ezért a tárgy felületén elõbb barna késõbb koromfekete bevonat keletkezik. Ez a réteg a kereskedelemben kapható ezüsttisztító folyadékkal eltávolítható. Hogy sokáig megmaradjon az ezüst ékszer újszerû állapota, és idõben megakadályozza a vastagabb ezüst-szulfid réteg kialakulását törölgesse rendszeresen karcolásmentes, puha anyagból készült, ezüsttisztító kendõvel. Figyelem! Az ezüsttisztító folyadékot csak kõ vagy gyöngy nélküli, nem antikolt ékszerek, tárgyak tisztítására használja! A szappanos víz szintén segít megõrízni az ékszer szépségét, de azt soha ne felejtsük el, hogy a szárazra törlésnél semiképp ne használjunk papírtörölközõt vagy papírzsebkendõt, csakis lágy, puha ruhát. Ne tegye termálvízbe, mert az ékszeren azonnal ezüst-szulfid bevonat képzõdik. Ha nem viseli ezüstékszereit, tárolja légmentesen zárt, száraz helyen. Önzáró tasak, vagy egy erszény kiválóan alkalmas erre a célra. Ez segít megõrízni ékszerei csillogását és még csak véletlenül sem karcolja õket semilyen más tárgy. Soha ne tegye ezüst ékszereit klórba, sós vízbe, szódába. Ne felejtse el, hogy néhány háztartásban található tisztítószer alapja a klór tartalmú fehérítés; ezek elszínezhetik, illetve oldhatják a drágaköveket. Soha ne használjon ultrahangos tisztítót, szalmiákszeszt, vagy bármilyen más vegyi anyagot drágakövek tisztításához; különösen türkiz, malachit, ónix, lapis lazuli(lazúrkõ) és opál esetében, mert ez könnyen a kövek elszínezõdését okozhatja. Ha az ékszer drágakövet vagy gyöngyöt tartalmaz, ne tegye vízbe, mert a foglalás esetleg meglazulhat. Soha ne használjon fürdetõs, vagy csiszoló hatású tisztítót drágaköveihez, érmeihez.